63.rész-Brave heart

Sziasztok manók! ♥

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. Tetszéseteket (és persze nem tetszéseteket) pipálással fejezhetitek ki. Megkérlek titeket (már ha van aki még olvas) ,hogy pipáljatok, vagy írjatok komit, mert így nem tudom ki olvassa, tetszik-e valakinek is, vagy csak magamnak írogatok itt. 

Köz érdekű közlemény! Végre itt a szünet :) (nekem legalább is, de olvastam, hogy van ahol még nincs szünet). Teljesen happy vagyok, lehet holnap is hozok még részeket nektek :)

Ennyi lettem volna, csók.xx

November 29./Szerda/

Jesszusom, el sem hiszem, hogy ma megint suli. A tegnapi nap eléggé 'lájtos' volt, de így kellett történnie. Viszont, a mai napot nagyon nem akartam. Ráadásul reggel ki sem aludhattam magam teljesen, ugyanis Ati (a tánc tanárom ) SMS-ére keltem. Lényegében ráért volna, mondjuk nem reggel 6-kor írnia, hiszen csak annyit közölt üzenetében, hogy ma tánc lenne..Remek, Gábor veszély.
A tükörbe nézve egy "jobb állapotú" Laurát láttam, de a karikás szemem megpillantva elszállt a jó kedvem. Francokat..Azok a kenőcsök semmit nem érnek. Pedig tegnap este gondoltam erre, és gyorsan bekentem valami kenceficével. De semmit nem értem el vele. Yeeeee(Y)
Ruhának valami egyszerűt de nagyszerűt választottam.

Se túl kihívó, de túl unalmas. Pont jó a mai naphoz :)
Miután felöltöztem felhívtam Elizát, hogy megyünk-e együtt. Megbeszéltük, hogy a kisboltnál találkozunk (mindig itt találkozunk. na jó, általában), aztán már le is raktuk, mert ő is készült, meg én is.
Gyorsan elintéztem magam a fürdőben (fogmosás, fésülködés, smink, szokásos..), leszaladtam anyuhoz pénzt kérni a büfére, mert már nem volt tegnap ideje nekem kaját venni. Az utóbbi időben már nem csinál nekem reggelente kaját. Hanem veszi.Egyszer már megkérdezem miért tesz így, hogy talán megunta-e, hogy nekem készítsem kaját reggel, vagy csak nincs ideje, vagy spontán nem akar és ennyi.
Felvettem a kulcsomat, ami éppen a bejárat melletti kis asztalon pihent, majd beköszöntem apunak a hálóba, és anyunak a fürdőbe (már kora reggel mosást rakott be a gépbe, nem értem akkor a szenyámat hogy nem tudja megcsinálni, de mindegy, délután rákérdezek), Sára éppen reggelizett, szóval nyomtam csak egy puszit a fejére, és már indultam is. Eliza várt :)

***

-És akkor feküdtem le aludni.-fejeztem be mondandómat. Elizával éppen a suli felé trappoltunk, és éppen azt a csomag gumicukrot majszoltuk, amit Eliza hozott suliba, de megkívántuk, szóval úgy döntöttünk megesszük útközben.

-Szóval a tegnapi napod drasztikusan más volt, mint az előzőek.-értette meg a lényeget.

-Igen, azt hiszem.

-Ez azért jó jel.

-Igen, mondom tök vidám voltam, miután rájöttem, hogy semmi értelme szomorkodnom. Ráérek majd szomorkodni, ha öreg leszek, és visszagondolok, hogy "Mi lett volna, ha..", de most vagyok fiatal, most élek igazán. Majd ha nyugdíjba vonulok, ráérek foglalkozni ilyenekkel. Most nem kell.

-Pontosan.-mosolygott rám egy pillanatra.

-Na de más téma...-mondtam, amin felnevettünk.-Írunk ma valamiből?

-Fizika kis doga.

-Ó, de jó, hogy tanultam!-emeltem az ég felé a tekintetem.

-Mi a fene?-nevetett fel.

-Mondom, hogy drasztikusan más nap volt tegnap.-bólogattam, és nevetve fordultunk be a suli utcájába.

***

 Kicsit elidőztünk a suli előtt a haverokkal, beszélgettünk, szokásos, majd csak utána mentünk be a suliba. Sütött a nap, tök jó volt :) Elizával gyorsan elszaladtunk a büfébe, ugyanis az ő anyukája sem csinált Elizának kaját (lázadnak az anyukák, vagy mi a franc?!). Vettünk szenyát, én egy fanta-t Eliza egy pepsi-t, meg persze édességet. Én mondtam Elizának, hogy csokit vegyünk, mivel az előbb gumicukrot ettünk, akkor most jöna  csoki, de azt mondta már nagyon megkívánta a savanyú cukros gumicukrot, szóval olyat vegyünk. Nekem aztán tök mindegy, édesség, édesség..
-Föciből volt házi?-fordult felém Eliza, amikor már a lépcsőn mentünk felfelé a terembe.
-Psszt, figyeld!-biccentettem oldalra a fejem, jelezve neki, hogy nézzen oda. Gábor állt ott, nekitámaszkodva a szekrényének, búskomoran előre bámult. Láthatóan várt valakire, és csak reménykedni tudtam, hogy nem rám.
Éppen előtte mentünk volna el, amikor leszólított.
-Laura!
-Órára megyünk.-mondtam hátra sem fordulva.
-Figyelj már.-fordított vissza.
-Elkésünk, Gábor!-néztem végül rá.
-Rendben. Délután megvárlak és beszélünk.
-Ezt nagyon elhitted tesó.-állt meg mellettünk ...Ádám.-Én akarok veled beszélni.
-Mi van?-nevettem fel kínomban.
-Beszélni akarok veled. Kérlek.-vette át a szót Gábor.
-Hagyjad már magad.-legyintette le Ádám.-Az én barátnőm volt. Engem illetne meg. Én voltam, aki szerette. És aki szereti.-nézett mélyen a szemembe, amitől amúgy elolvadtam volna, de most valahogy nem hatott meg.
-Milyen jogon beszélsz így vele?-mutattam Gáborra.
-Te most az ő pártján állsz? Mi a franc?-túrt idegesen a hajába. A folyosó kiürült, mindenki ment órára. Nekünk is oda kellett volna..
A szemem sarkából láttam, hogy Gábor egy pillanatra megörült, de sajnos el kellett, hogy szomorítsam.
-Én senki pártján nem állok.-mondtam határozottan.-De Gábor is ember, senkivel nem beszélhetsz így.
-A lényeg, hogy beszélnünk kell, Laura.-vette könyörgőre a stílusát Ádám.-Rájöttem, hogy tévedtem, és hogy egy ilyen hülyeség miatt nem akarlak elveszíteni az életemből. Sokat jelentesz nekem, érted?
-Ezzel kicsit elkéstél.-mondtam rezzenéstelen arccal.
-Időre volt szükségem, hogy rájöjjek..-magyarázkodott.
-Mire? Arra, hogy szeretsz-e vagy sem? Azt mondtad szeretsz. Bár ezt már mások is mondták.-néztem óvatosan Gáborra, aki értette a célzást, és inkább lehajtotta a fejét.
-Persze, hogy szeretlek!
-Ilyennel ne dobálózz, ha közben nem igaz. Ezeknek a szavaknak nagy a súlya.-szólalt meg Eliza mellettem.
-Te mit szólsz bele?-nézett rá Ádám.-Kérlek, ne.
-Maradj már csöndben, és hagyd békén! Azt hiszem, ennek a beszélgetésnek semmi értelme.-fordultam meg Elizával, és elindultunk a terem felé.
-Akkor megvárhatlak?-kiáltott utánam Gábor, mire vissza sem fordulva elmosolyodtam.
-Majd én megvárlak Laura!-kiáltott utánam Ádám, de ezen már kicsit sem mosolyogtam...

***

Elizával leugrottunk a büfébe. Tökre titkos ügynöknek éreztük magunkat. úgy kellett, hogy se Ádám, se Gábor ne vegyen észre. Ezért azt csináltuk, hogy Eliza mindig előre ment, hogy tiszta-e a levegő, és ha tiszta volt, akkor mentünk.
-Meddig lesz ez?-kérdezte Eliza. Bent ültünk a teremben, ahol viszonylag veszélymentes volt a terep. Bár az igaz, hogy minden normális kint volt az udvaron, mert rohadt jó idő volt, de sebaj, mi bent maradtunk.
-Mire érted?-kérdeztem, de persze tudtam mire gondol.
-Erre az egészre. Erre a Gábor-Ádám harcra. Erre a viszálykodásra. Erre a helyzetre közted és a fiúk között. Mégis meddig?
Hát igen...Eliza mindig is híres volt a nagy szavakról, és a tökéletes szónoklatokról.
-Fogalmam sincs..
-Jó lenne, ha tudnád. Mert ez a hangulat kihat a körülötted lévőkre is. Elég durván.
-Elhiszem, de nem tudok vele mit kezdeni.-vontam vállat az asztalomon ülve. Eliza velem szemben ült, szintén a padon.
-De tudnál, ha nagyon akarnál.
-Akkor segíts, mert nekem semmi nem jut eszembe.-vontam vállat.
-Mond meg nekik, hogy hagyjanak békén, és felejtsenek el mindketten.
-Folyamatosan ezt pofázom nekik.-mondtam idegesen, ahogy eszembe jutott, hogy egyszerűen nem értik meg...Egyik sem.-Viszont elfelejteni meg én sem tudnám őket. Hiszen mindkettőjükkel...Voltak dolgaim.-húztam el a szám.
-Igen, ebben van valami... De ők legalább felejtsenek el. Hagyjanak békében.-és ez volt az utolsó szó, mert becsöngettek, szóval a helyünkre kellett ülni.

***

Végre eltelt a nap, utolsó óráról is kicsöngettek, mehettünk haza.
-Akkor jössz táncra?-kérdezte Elizától már a suli előtt állva.
-Ahha, remélem most nem találja ki anyum, hogy menjünk vásárolni mindenfélét.
-Én is. Nem akarok egyedül lenni. Meg mindig olyan jó, ha jössz te is. Összeöltözünk meg ilyenek.-nevettem fel, mire Eliza is elmosolyodott.
-Pink felsős szerkó?-nézett rám.
-Legyen. Nekem rózsaszín.
-Kék. Pá.-hajolt közelebb, majd szorosan megölelt.
-Pápá.-integettem, majd elindultam haza. Eliza még megvárta a matek tanárt, mert a dogája kicsit rosszul sikerült és javítani szeretne. Uppsz :D

***

Hazaérve gyorsan elmentem fürdeni, magamra kaptam az egyen szerkónk darabjait, cipőt húztam és már mentem is táncra. Elizával úgy beszéltük, hogy ott találkozunk, mert még rokonokhoz mennek, és nem akarja, hogy sokat kelljen várnom. Így mondta, hogy menjek, és ha késik szóljak Atinak, hogy jön, csak késik egy kicsit.
Az utcára kilépve örültem, hogy ilyen zsír ruhába léptem ki, mindenki felfigyelt rám. Már csak Eliza hiányzott mellőlem, hogy együtt villogjunk. Ja, meg egy napszemüveg, mert eléggé sütött nap. De már nem mentem vissza.
Ahogy beértem a tesi terembe (Ati lefoglalja a helyet, mindig itt van az óra) mindenki aki bent volt, rám bámult.
-Tyuhúú, Laura!-dícsért meg elsőként Ati.
-Igen?-vigyorogtam.
-Nagyon csini.-kacsintott rám.
-Eliza is ilyen lesz. Csak kékben.-mondtam gyorsan.
-Akkor majd Elizát is megdicsérjük.
-Meg is.-mondtam, majd felültem. Most nem tudtam a helyemre ülni, mert két lány elfoglalta, így kettővel feljebb mentem.
Szétnéztem, hogy kik vannak jelen, és meg kellett, hogy állapítsam kevesebben vagyunk, mint szoktunk. Lesiettem Atihoz, hogy megkérdezzem mi ez?!
-Ati.-értem oda hozzá. Éppen a CD-ket rendezgette, keresgette, és hangolta a hifin.
-Mondjad.-fordult felém kedvesen.
-Miért vagyunk ennyien?
-Örülök, hogy ennyien is vagyunk..-sóhajtott.
-Mert? Történt valami?
-Tudod sokan rájöttek, hogy ez nem az ő pályájuk, és nem fizetnek azért, hogy átlagosak legyenek a sokban. Azt mondták rájöttek, hogy nekik az kell, ha valaki folyton dicséri őket, én meg mondtam, hogy olyan nincs. Mert akkor mindenkit meg kellene dicsérnem állandóan. Akkor felhoztak téged, hogy téged miért dicsérlek? Meg Elizát is, Gáborral együtt.-a név hallatán azonnal megugrott a szívem..-Mondtam, hogy volt, amikor csak ti képviseltétek ezt az egészet, szóval egy szavuk sem lehet, mert ők nem tettek ezért semmit. Hogy itt az legyen, ami van. Nektek köszönhetek mindent, nekik meg semmit.
Boldogság töltött el, ahogy Ati azt ecsetelte, hogy mennyire hálás nekünk. Jó volt érezni azt, hogy értékeli amit adunk.
-Sajnálom.-ennyit tudtam csak mondani. Atinak igaza volt. Mindenben.
-Ne sajnáld. Nem a te hibád, hogy néhány ember ennyire céltudatlan, és lusta.
-Hát igen..Ez ezt tükrözi. Nem harcolnak azért, hogy jobbak és jobbak legyenek.Magukra vessenek.
-Végre valaki egyetért!-mosolyodott el.
-Így gondolom én is.-mosolyogtam rá.
-Kösz, Laura.
-Én köszönöm.-mondtam, mire Ati szorosan magához ölelt.
-Jól van, engedj el, mielőtt elsírom magam.-tolt el magától, én meg nevetve visszamentem a cuccomhoz.
Eliza kis késéssel, de megérkezett. Nem kellett szólnom Atinak, mert még nem olvasott névsort. Kicsit, el volt csúszva..
-Nyomassunk már egy selfiet.-mondtam vigyorogva, mire Eliza elnevetve magát bólintott. Előhúztam az IPhone-om és ellőttünk egy selfiet.
-Facebook-ra vele.-hajolt oda Eliza, hogy lássa mit ügyködök a telefonomon.
-Jó, csak megszerkesztem előbb.
-Okés. Gábor nem jön?-kérdezte Eliza.
-Ott ül. Nem messze, balra.-suttogtam, mire Eliza elég feltűnően arra bámult.-Ne mááár!-löktem meg alig láthatóan a vállát.
-Bocs.-nevetett fel.
-Halihó!-kiáltott Ati integetve, mire vissza integettem. Igen, csak én..-Szia Laura.-mosolyodott el szomorúan. Szegény..-Akkor kezdjük is.-tapsolt kettőt, mire mind lezúdultunk.
Beálltam hátulra, mert már amúgy is mindenki pikkel rám.
-Laura! Előre.-szólt rám Ati azonnal.
-Inkább hátul maradnék.-húztam be a nyakam.
-Jól van.-mosolygott rám kedvesen. Megértette.:)
-Először is bemelegítünk.-mondta Ati, majd benyomta a LITTLE MIX-WORD UP! című számát.