65.rész-Hatalmas döntés|ezt megbeszéltük|"...már nem tartozik hozzám..."|csiki-csiki!|Facebook kép

Hát, igen... Egy újabb hatalmas döntést hoztam, talán jól megfontoltan, talán elhamarkodottan. De az én döntésem, hozzám tartozik már, én iszom a levét. Abban a pillanatban úgy éreztem ez a helyes, ezt kell tennem, talán később megbánom, meglehet. De akkor nem érdekelt semmi, és senki, csak az, hogy Gáborhoz szorosan hozzábújjak.
-Tudod mennyire vágytam már erre?-ölelt szorosan.
-Mennyire?-mosolyogtam a mellkasán pihentetve fejem. Valóban kicsi vagyok..
-Annyira, mint kiszáradt pusztának a víz.-nem tudtam mit felelni, mosolyogva hallgattam szíve dobbanásait.-Ádámmal mi van?-kérdezte, és éreztem hangján, hogy feszült és érdes.
-Már a múlt.-toltam el magam Gábortól.
-Miért?
-Megbántott, megalázott, játéknak használt, becsapott, elárult, hazudott. Elég?-néztem Gáborra.
-Mindenben igazad van, és támogatlak, tudod. De mindenkinek jár egy második lehetőség.-nézett mélyen a szemembe.
-Rengeteget kapott már.
-Olyan sokat csak nem.
-Te most rá akarsz beszélni engem?-néztem rá furcsán.
-Dehogy, sőt örülök nagyon, ha mellettem döntesz. Csak gondoltam ezt el kell mondanom, mielőtt lenne bármi is.
-Feleslegesen mondtad el, már döntöttem.-mosolyodtam el, mire szorosan magához ölelt.
Az az érzés, amikor tudod, hogy van valakid, aki megvéd, és veled van. Amikor érzed, hogy senki más nem érdekel, csak az a személy, aki a legfontosabb az életedben. Amikor érzed, hogy van aki viszont szeret, tisztel, és bármit megtenne érted..Amikor érzed, hogy szerelmes vagy..Az felbecsülhetetlen.
Óvatosan végigsiklott Gábor keze karomon, és végül a kezemet megfogva a szemembe nézett és elmosolyodott.
-Nagyon szeretlek.
-Mondtad már, akkor is elhittem.-mosolyogtam vissza rá.
-Úgy érzem, nem elégszer mondtam.
-Már az első is hatásos volt.
-Akkor többet ne is mondjam?
-Szeretem, amikor megnyílsz, és szép dolgokat mondasz nekem.-mosolyogtam rá.
-Akkor ezentúl csak gyönyörű szavakkal foglak elárasztani.-fogta körbe derekam, és szorosan magához húzott, hogy orraink összeértek.
-Ennek nagyon örülök.-vigyorogtam, majd hosszan megcsókoltam.
Éppen hazafelé sétáltunk a gödrös utcán..A kutyák ugattak, szabadságra vágytak. Ilyenkor mindig megsajnálok őket. Be vannak oda zárva (rosszabb esetben kikötik őket egy rövid láncra), néha talán enni is kapnak, talán néha oda megy hozzá valaki és megsimogatja, néha van vele foglalkozva. Talán..De lehet csak ott van, napi egyszeri kaja, és semmi több. Semmi kapcsolat, kedvesség, törődés..Olyan magányosak, mint az a kő, amit éppen rugdostam menet közben az úton.
-Anyukád meg fog ölni engem.-szólalt meg hirtelen Gábor, kizökkentve engem ezzel a kutyák helyzetének elemzésével.
-Inkább engem.-húztam el a szám.
-Téged? Miért?
-Mert azt mondta többet ne foglalkozzak se veled, se Ádámmal, ha találjak valami rendes gyereket, ha nem töri össze a szívem, és nem a szemfestékem kenődik el miatta, hanem a rúzsom.
-Bölcs anyukád van.-nyelt nagyot Gábor.
-Csak nagyon félt.
-Ez érthető. Két idiótával volt dolgod.
-Hé!-löktem meg óvatosan, mire elkapta a karom, és hosszan megcsókolt.
Gábor hazakísért, de még ácsorogtunk kicsit a kapuban. Deja vu...
-Akkor most mi lesz?-kérdeztem Gábortól, mert eszembe jutott Ádám...
-Mit szeretnél?
-Aranyos vagy, hogy engem kérdezel, mit szeretnék, de fogalmam sincs. Szeretlek, nagyon.-mondtam, mire Gábor elmosolyodott, és befejezte a mondatomat.
-De Ádámot is.-mondta ki, mire hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.
-Dehogy.-nyögtem ki.
-De.-bólintott.
-Nem, komolyan nem.-ráztam meg a fejem.-Csak mivel most dobott új lenne még nekem ez a kapcsolat dolog. Hiába szeretlek, ha még nem hevertem ki. Nem Ádámot, hanem azt, hogy dobtak. Nem akarok elsietni semmit, és nem akarok megint ilyen rövid kapcsolatot. Sem fájdalmat, mert ez is rettenetes volt, majd bele őrültem.
-Én megértelek, és várok, ha arról van szó.
Elmosolyodtam, majd így szóltam Gáborhoz:
-Elhiszem, hogy vársz, de nem kérhetem.
-Magamtól döntök így, nem te kérsz meg rá.

***

 Azért ez így jó, hogy megbeszéltem Gáborral... Nekem még nagyon új lenne egy kapcsolat úgy érzem, attól függetlenül, hogy nagyon szeretem. Túl hirtelen lépnék. De semmit nem akarok elsietni. Lehet közben csak jobban belé szeretek, és úgy döntök, hogy mégis legyünk együtt...Nem tudom.
A világ egyik legjobb dolga az anyukáddal ülni a konyha asztalnál, gabonapelyhet rágcsálni csak úgy, magában, tej nélkül, narancslével, és beszélgetni a fejleményekről. Anyuval ezt szinte minden este eljátsszuk, és sokkal jobban érzem magam utánuk. Megbeszélünk mindent, és ez megkönnyebbülést hoz :)
Kiadom magamból ami bánt, és megosztom vele az örömeimet is.
-Akkor most jártok?-kérdezte anyu egy Cini-Minis darabkát rágcsálva.
-Nem.-ráztam meg a fejem, majd kortyoltam egyet a saját készítésű narancs levemből.
-És fogtok? Nem igazán értem..
-Üdv a klubban , anyu. Én sem értem mi van most. Ádám már a múlté, az tuti...-sóhajtottam.
-Gábor?-húzta fel a szemöldökét anyu.
-Ez az, amit nem tudok.-ráztam meg a fejem.
-Minden rendbe jön. Nekem is volt ilyen.
-Igen? Egyszerre két fiú szeretett, aztán mindkettő tetszett, beléjük szerettél, majd az egyik megbántott, összevesztél vele, majd a másik, akivel együtt voltál megcsalt, elárult, megbántott, aztán rájöttél, hogy a másikat kellett volna választanod még az elején, és akkor talán nem lett volna ennyi felfordulás utána, de vele nem szeretnél még össze jönni, mert nem heverted ki az előzőt?-daráltam el.
-Csak néhány részt értettem tisztán, de a lényeg..-kezdte anyu, mire felnevettem. Hát igen..Elég gyorsan beszélek.- hogy nekem nem pont ez volt. De engem is bántott már meg fiú, és nekem is szörnyen fájt.
-Akkor tudod mit érzek.
-Csak képzelem. Nekem nem volt ilyen. Szakítottunk, össze jött egy másik lánnyal, szokásos Love sztori.-legyintett anyu.
-Hát azért az sem semmi..
-Lauuuuuuu!!!-hallottam Sára hangját, majd dobogást, majd Sárát a lépcső aljánál.
-Igen?-mosolyogtam rá a lehető legműbb mosollyal.
-Ádám jön ma?-kérdezte a szoknyája alját tekergetve.
Szomorúan néztem Sárára. Ő szereti Ádámot...
-Ádám nem jött többet, kicsim.-szólt helyettem anyu, mielőtt elbőgtem volna magam.
-Miért nem?-értetlenkedett Sára.
-Mert már nem tartozik hozzám.-szólalt meg rekedten.
-Miért nem?-kérdezett tovább Sára.
-Mert már nem akarom látni többet!-kezdtem kicsit pipa lenni Sárára a sok kérdése miatt.
-Miért nem?-kérdezett tovább.
-Mert nem! Fogd már fel!-kiáltottam rá, majd felrohantam a szobámba.
Oké, így utólag már rájöttem, nem lett volna szabad kiabálnom vele, de akkor nagyon ideges lettem miatta. A sok kérdéseivel már az agyamra megy. A fotelemben ültem, és arra vártam, hogy jöjjön valaki, aki megölel, magához húz, és azt mondja, "ne aggódj semmi baj nincs!" De senki nem jött, senki. Egyedül ültem ott a fotelben, és néztem magam elé.
Halk kopogást hallottam, majd néztem, ahogy nyílik az ajtó, és Sára néz be.
-Ne haragudj rám.-láttam kisírt szemeit.
-Te ne haragudj rám.-sírtam el magam megint, ahogy a meglátott kishúgomat láttam.
Sára oda szaladt hozzám, felugrott az ölembe, és szorosan megölelt.
-Kibékülünk?-hallottam síró szavait.
-Igen, ne haragudj, és ne sírj, oké?-toltam el magamtól, és letöröltem kicsiny arcát.
-Oki.-szipogott.-Akkor most ti elváltatok?
Ezen önkéntelenül is felnevettem.
-Nem voltunk házasok.-mosolyogtam a kishúgomra.-Azok válnak el, akik összeházasodtak. Mint anyuék.
-El fognak válni?-kapott enyhe szív rohamot Sára.
-Jaj, dehoooogy!-nyugtattam meg részben Sárát, részben magamat. Remélem nem mostanságra tervezik...-Csak mondom, hogy például ők elválhatnának, ha úgy döntenének, mert ők házasok. De mi Ádámmal csak jártunk. Az nem ugyan az.
-Jaaaaaaa.-értette meg.
-Akkor nem haragszol, ugye?-raktam a füle mögé a haját, majd megsimítottam az arcát.
-Ü-ü.-rázta a fejét szájába harapva, majd felkuncogott, amikor megcsiklandoztam a nyakánál.
-Csak nem csikis?-vigyorogtam.
-Deeeee.-állt fel az ölemből nevetve.
-Micsoda? Hogy nem csikis?-álltam fel, és hülyültem tovább.
-Deeeeeeee! Csikis!-pattant fel az ágyamra, és sikítva menekült volna, de utol értem.
-Akkor jó.-mondtam vigyorogva, majd csikizni kezdtem, de nem hagyta magát, visszatámadt:D
Éppen az emeleten a két szoba közötti kis négyzet alakú folyosón gyilkolásztuk egymást, ahol szét ágaznak a szobák, amikor anyu lépkedett fel a lépcsőn.
-Mit csináltok ti itt?-képedt le teljesen, ahogy a két "kislányát" látta.
-Ja.-hagytam abba egy pillanatra Sára hasának csikizését.-Csak szórakozunk.-mondtam, a mondat második felébe belekuncogva, mert Sára a hasamat kezdte csikizni.
-Akkor jó.-nevetett fel anyu.-Ügyesen!-mondta, majd vissza le ment a lépcsőn.
-Neeeeee!-fetrengett Sára a földön, hála nekem.-Elég, oki, abbahagyom!-röhögött.
-Biztos?-hagytam abba.
-Nem.-nevetett fel, miközben felállt, és lefutott a lépcsőn.
-Hé!-néztem utána nevetve. Cseles-cseles:D-Gyere csak ide!-szaladtam le utána.
-Ne fussatok a lépcsőn, lányok!-szólt rám anyu.
-Elnézést.-szaladtam tovább, és berontottam a hálóba. Anyu csak nevetve figyelte tevékenységünket.-Sára?-mondtam, amikor benyitottam a hálóba, de senki nem volt bent.-Apu?
-Apád átugrott a szomszédhoz, Sárát nem tudom, itt szaladt az előbb ő is.-vont vállat anyu.
-Akkor már tudom is.-mondtam, majd megindultam apu dolgozó szobája felé. Apunak van ott egy hatalmas kosara, hasonló, mint a szennyes kosár, csak ő ebben a papír szemetét tartja. Feleslegessé vált papírok, amiket megszállottam gyúr galacsinná, és teszi bele ebbe a kosárba. Sára elég kicsi még, és ebbe pont belefér, sokat szokott oda elbújni, főleg, ha bújócskázunk. Persze azonnal megtaláljuk, de egy remek rejtek hely amúgy.
-Sáááááááraaaaaaa.-nyitottam be, és bár láttam, ahogy mozog a kupac, meg hallottam Sára halk kuncogását, kicsit rájátszottam a dologra, hadd higgye, hogy nem tudom hol van. Mindig eljátsszuk ezt vele, hogy ne hagyjon fel a galacsinok közt bujkálással. Egy, mert ez neki örömet okoz, hogy oda bújhat el:) Kettő, így hamar megtaláljuk, még akkor is, ha kicsit rájátsszunk, hogy nem találjuk:D
-Hahó! Itt vagy? Nem? Hát akkor én megyek is....-mondtam, majd lépkedtem párat, mintha kimennék, és jól gondoltam, Sára azonnal előbukkant, arcán a boldogság tükröződött.
-Héééé!!-nevetett átverésemen.
-Gyere csak ide!-siettem oda, kiszedtem a kosárból, és ölembe véve kezdtem csikizni, hogy szabadulási lehetősége se legyen.
-Engedj eeeel!-sipákolt.
-Nem, nem.-nevettem.
-ÁÁááááhhhh.-nevetett ő is.
-Lányok-lányok.-jött be anyu.-Vannak szomszédaink is, ám.
-Hangosak voltunk?-raktam le Sárát, aki meghúzva magát megállt mellettem.
-Kicsit.-mondta anyu.-Halkabban kicsit.-mosolyodott el, majd kiment.
-Na Sára.-fordultam felé.-Szerintem mára elég a csikizésből.-mondtam, mire bólintott.-mit szeretnél csinálni?
-Fotózkodjuuuuuuunk!-emelte fel karjait boldogan, mire elvigyorodtam. Ilyen a tökéletes tesó! Szeret velem lenni, és még fotózkodni is. Juhuuuu!:D
Lett pár kép:D De talán ez lett a legaranyosabb:

***

Miután úgy döntöttünk elég lesz már, leültünk az ágyamra, és közösen néztük meg őket.
-Ez is jó!-mondtam a képet nézve.-Fel is rakom Facebookra, jó?-néztem Sárára.
-Jó! Ott látja majd Ádám?-kérdezte hirtelen. Nem tudtam mit válaszoljak hirtelen.
-Igen, még az ismerősöm. Lehet meglátja.-vontam meg a vállam.-De nem hiszem, hogy olyan sűrűn nézné az adatlapomat.-húztam el a számat, majd megnyitottam a Facebookot a gépemen.
A képhez leírásba csak ennyit írtam "My sister ♥", és már fent is volt a kép.
-Na, kész.-csuktam le a laptopom fedelét.-Mit szeretnél csinálni most?
-Lassan vacsi, és még gyakorolnom kell.-biggyesztette le a száját.
-Balett?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott.
-Akkor majd mutass valamit.-mosolyodtam el, ahogy a "kicsi énemet" néztem.
-Oki.-vigyorodott el, majd leugorva az ágyamról kiment.
Még gyorsan megnéztem a Facebookot, hány lájk van a képen. kicsit meglepve néztem, hogy alig öt perc alatt már 25 lájk volt rajta. WOW! Érkezett pár komment is. "Aranyosak vagytok!", "A két tojás", "Remek kép lett!", és hasonló kommentek között megtaláltam az Eliza hozzászólását is. Gyorsan belájkoltam a kommenteket, majd megnéztem az Elizájét.
Eliza: jujjjjmár kis husik<3nagyon ari lett Lau:)
Laura: kösszmár El<3
Belájkoltam Eliza kommentjét, majd egy olyanhoz értem, ami engem is meglepett.
Ádám: aranyosak vagytok:) puszilom Sárát
Hirtelen fogalmam sem volt, hogy ez egy átverés, vagy csak puszta látomás. Végül válaszoltam azért.
Laura: köszönjük, átadom neki:)
A hozzászólásomat azonnal belájkolta Ádám...Nem érdekel, én nem lájkoltam be az övét. Hú, de nagy troll vagyok, muhahaha.

Alexa.xx